A Bizottság munkájában és koncepció kidolgozásában részt vett valamennyi tárca, és a kártyarendszerrel kapcsolatban érintett szervezet, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Nemzeti Közigazgatási Intézet, az Oktatási Hivatal, valamint a KEK KH.

Jelenleg nagyon sokféle, az állam által kibocsátott okmány, belépőkártya van forgalomban. A cél ezek számának csökkentése. Az állampolgárok így kevesebb igazolvánnyal rendelkeznének, egy-egy igazolvánnyal több helyen is azonosíthatnák magukat. Egyszerűbbé válik a mindennapi élet, és kevesebbet kell okmányokra költeni. Az egységes szabályozás és technikai alapok megteremtése hosszú távon állami szinten is jelentős költségcsökkenést eredményez.

Az érintett okmányok között van például a személyazonosító igazolvány, a jogosítvány, a diákigazolvány, a taj-kártya, továbbá az állami intézmények belépői. Az útlevelet azonban nem érinti az egységesítés.

A koncepció rögzíti a Nemzeti Egységes Kártyarendszer modelljének elvi alapjait, megfogalmazza a technikai és a szervezeti kereteket, valamint a folyamatok és a működés feltételeinek teljes körű szabályrendszerét.

A modell nyílt, lehetővé teszi a fokozatonkénti fejlesztést. Nem határoz meg gyártót vagy kártyatípust, csak az egységes platformot. A koncepció nem korlátozza a rendszeren belül megvalósítható funkcionalitásokat (azonosítás, szolgáltatás igénybevétele), azonban ezek koordinálását, szabályozását, nyilvántartását állami feladatként kezeli.

Kettős elv érvényesül a koncepcióban, amely szerint a gazdasági szereplők a szabályrendszer elfogadásával és megfelelő engedéllyel önkéntesen csatlakozhatnak a rendszerhez, ugyanakkor a közigazgatás és az állami szektor szereplői által kibocsátott kártyák tekintetében kötelező a csatlakozás.

Minden kártyát, amely NEK rendszerben kerül kibocsátásra kívülről is meg kell személyesíteni, és el kell látni a kártya használójának fényképével. A megszemélyesítés a személyhez kötött szolgáltatások igénybevevőjének hiteles fizikai azonosítását szolgálja.